A poruljárt cica

Egyszer egy kiscica mit gondolt magában,
be kellene jusson az éléskamrába,
pedig kár volt szegény eképp vélekedjék,
mert a tányérjában mindig volt eleség.

De a rosszféleség nem hagyta nyugodni,
s azon törte fejét,hogy tudna bejutni,
várt a pillanatra huncutkáson lesve,
mig valaki ráteszi kezét a kilincsre.

Hogy mit fog ott tenni világos volt minden,
szalonna meg kolbász ott függnek a szegen,
tejfölös köcsögök lerakva sorjába,
de jó lesz majd nekem,gondolta magába.

Már a kolbász szaga orrát csiklandozta,
hogy majd kudarcot vall nem gondolt ő arra,
pedig maga alá ásott szakadékot,
hogy mi fog történni mindjárt megtudjátok.

Már-már azt gondolta nem jön senki erre,
s lám a háziasszony jön egyszer sietve,
jött,hogy tejfölt vigyen,készül a vacsora,
mindjárt kell,hogy jöjjön munkából az ura.

Megnyitja az ajtót nem nézett semerre,
s a mi cirmos cicánk besurrant mellette,
nem számolta bele az álnok tervébe,
hogy az egérfogó oda van letéve.

Mivel cirmos népnek nincs ott engedélye,
pajkos kis egerek táncolnak kedvükre,
csapdába ugrani egynek sem volt kedve,
s igy a kis cirmosnak ez lett a vesztére.

Mint ahogy már mondtam az ajtón beugrott,
egyik lábával a csapdába hágott,
mi tűrés tagadás megfogta a lábát,
átkozta is szörnyen a saját vakságát.

Ez még igy csak hagyján ,hanem jön a nagyja,
megfordul az asszony,s a seprűt ragadja,
száll a seprűnyele a cirmos hátára,
nem lesz többé kedve füstölt szalonnára.

1969 január 9