tag:blogger.com,1999:blog-81350375272992489392024-02-20T08:18:59.478-08:00Az öreg fenyő meséiÉdesapám meséi és gyerekverseiszeterkahttp://www.blogger.com/profile/11981692693694553914noreply@blogger.comBlogger7125tag:blogger.com,1999:blog-8135037527299248939.post-42657357880821299072015-09-30T00:28:00.003-07:002016-04-01T01:18:09.599-07:00Egy öreg fenyő meséjeValamikor réges-régen élt egy öreg fenyő<br />
egyes egyedül élt igy mesélte el ő,<br />
volt ott bükk és juhar,rekettye ezernyi,<br />
de egyikkel sem tudtam a nyelvükön beszélni.<br />
<br />
Így telt el sok-sok év,és én csak unatkoztam,<br />
nyaranta tobozból jó bő termést hoztam,<br />
de hiába volt minden, nem volt foganatja,<br />
annyit értem vele, mint ha nem lett volna.<br />
<br />
Tobozaim pikkelyét hiven szorongattam,<br />
szárnyas magvacskáim őrizgettem ottan,<br />
nehogy kipotyogjon még egy is körüle<br />
elkapja a szélvész, s elvigye messzire.<br />
<br />
Éjjel szunyókáltam,nappal nézelődtem,<br />
senki nem törődött a világon velem,<br />
láttam szomszédaim fejük összehajtják,<br />
súgnak-búgnak rólam, s nevetnek jókorát.<br />
<br />
Engem ölt a méreg, hogy nincs kihez szóljak,<br />
ők pedig nevetnek, s felém bólogatnak,<br />
na de mit tehettem,nyeltem egyet nagyot,<br />
mire megpillantok egy nagy fülesbaglyot.<br />
<br />
Éppen felém tartott szárnyait kitárva,<br />
még engedélyt sem kért ágaimra szálla<br />
"Jó napot vén Fenyő" szólt saját nyelvemen<br />
úgy látom magad vagy, hát sorsod hogy megyen?<br />
<br />
Jó napot vén Bagoly! Hát mi szél hozott ide,<br />
hogy nyelvemen szóltál szerencsém van vele,<br />
mert nem szoktam türni semmi madár népet,<br />
csiri-biri csalók, s nem értem nyelvüket.<br />
<br />
Mindig csak azt lesik, hogy bekoppanjon szemem<br />
magvaim kilopják, mire észreveszem,<br />
aztán üthetem a nyomát, mikor tovább röpül,<br />
még azt sem tudom, melyik a sok közül.<br />
<br />
Aztán én csak maradok a kárral,<br />
nem is leszek soha barát a madárral,<br />
lehet az akárki,ha egyszer szárnyas népség<br />
meglopnak,ha lehet abba semmi kétség.<br />
<br />
Hallod-e vén fenyő,igy szól a bagoly,<br />
figyelj szavaimra,s hozzám közel hajolj,<br />
hogy szavaim megértsed, s hasznod legyen benne,<br />
mert én vagyok az erdő tudósa és bölcse.<br />
<br />
A madár népséget nem tűröd azt látom,<br />
de lenne számodra most egy jó tanácsom,<br />
ha aszerint cselekszel nem fogod megbánni,<br />
bölcs szavaimat meg fogod hálálni.<br />
<br />
Na, lássuk mit tudsz azt mondtad tudós vagy,<br />
de nehogy hazugságra nyiljon fel az ajkad!<br />
mert ágaim közé szoritlak most,rögvest,<br />
s kiszoritom a levegőt belőled.<br />
<br />
Nem szokásom hazudni,felelte a bagoly,<br />
egy tudós bagolynak minden szava komoly,<br />
s ha nem hiszed a szavam itt van ez a gyűrű<br />
meggyőződhetsz róla,hogy nem vagyok egyűgyü.<br />
<br />
Erre arany gyűrűt húzott ki tollából,<br />
s nyújtja a csőrébe e szavakkal ától<br />
fogadd el vén Fenyő gyűrűmet zálogba,<br />
s ha nem mondok igazat vissza ne add soha.<br />
<br />
Most halgass szavamra mit kell cselekedjél,<br />
de szavamra mondom most éber kell legyél,<br />
hogy bölcs szavaimnak legyen foganatja,<br />
sok kicsi fenyőnek lehess édesapja.<br />
<br />
Mert te leszel apjuk,de anyjuk majd a vén Föld,<br />
mint az a madárpár,mely fészkén tojást költ,<br />
szárnyas magvaidnak éltük onnan ered,<br />
nem vetted még észre,hogy hol a gyökered?<br />
<br />
Ne fukarkodj tehát a szárnyas magvaiaddal,<br />
jól látod magad is, úgy sem használsz azzal,<br />
hanem mikor látod, hogy jön egy lágy szellő<br />
pikkelyed engedd ki, az legyen legelső.<br />
<br />
Aztán hagyjad röpülni szárnyas magvaidat,<br />
ne sajnálkozz rajtuk, ne legyen az gondod,<br />
tavasszal aztán nézz csak magad körül,<br />
meg fogod majd látni vén szived hogy örűl.<br />
<br />
Erre a vén Bagoly készülődni kezde,<br />
próbálta vén szárnyát, hogy bízhat-e benne<br />
meglóbálta magát, mint egy vén atléta,<br />
a gyűrűért majd jövök, így kiálta vissza.<br />
<br />
Lehetett ez mondjuk úgy október havába,<br />
nem emlékszem mostmár olyan tisztán rája,<br />
de tudom,hogy magvaim meg voltak érve<br />
várnom kellett tehát egy jó enyhe szélre.<br />
<br />
Végre aztán megjött a várva várt szellő<br />
egy késő őszi délután bátorkodott elő<br />
gondoltam lesz mi lesz, most már cselekedem,<br />
szárnyas magvaimat szélnek eresztem.<br />
<br />
Pikkelyeim tágra kinyitottam tehát,<br />
csak úgy röpültek a kicsi magocskák,<br />
mind ezernyi hópehely, mely az égből röpül<br />
s aztán én maradtam újra egyedül.<br />
<br />
Vártam a tavaszt, az éltető tavaszt,<br />
de nem voltam biztos, hogy még megérem azt,<br />
mégis derengett némi remény bennem,<br />
hisz a bagoly mondta, hogy örül majd vén szívem.<br />
<br />
Aztán megjött a tavasz, és végre-valahára,<br />
a sok régi álmom most valóra vála,<br />
mert a mohából csak úgy bújtak elő,<br />
mint a réten fűszál,a sok kicsi fenyő.<br />
<br />
Csak néztem, néztem a sok hajlékony fenyőt,<br />
nem kell többé szégyenkeznem a többi fa előtt,<br />
lesz már kihez szóljak, nem kell unatkoznom,<br />
lesz már a bánatom kivel megosztanom.<br />
<br />
Csak jönne már a bagoly, hogy megháláljam neki<br />
bölcs szavaiért hálám fejezném ki,<br />
aztán el sem engedném,maradjon itt velem,<br />
hisz neki köszönhetem ezt a nagy örömem.<br />
<br />
De mit látnak szemeim, a vén Bagoly volna?<br />
Egy sötét alak jön, olyan madárforma,<br />
hahó vén Bagoly, errefelé tartsál,<br />
éppen téged várlak, jó hogy megtaláltál.<br />
<br />
Gyere ágaimra, s pihentesd vén szárnyad<br />
e kerek világon nincsen bölcsebb nálad,<br />
nézd a sok kis fenyőt, s örülj te is velem,<br />
hisz te mondtad nekem, hogy örül majd vén szívem.<br />
<br />
Maradjál itt velem, bármit teszek érted,<br />
csinálunk mohából egy jó puha fészket,<br />
s hanem van egy odú itt az oldalamban,<br />
töltsük így életünk ami még hátravan.<br />
<br />
Ajánlatod elfogadom, felele a bagoly,<br />
mert ilyen vén madárnak nincsen helye sehol,<br />
látásom is gyenge, szárnyaim lankadtak,<br />
pihenésre vágyom, ahol nem zaklatnak.<br />
<br />
Igy töltöttük ketten öreg napjainkat,<br />
beszélgettünk sokat, s aludtunk nagyokat,<br />
így mesélte ezt el a vén Fenyő nekem,<br />
a bagoly bólogatott, úgy volt, elhihetem.<br />
<br />
apám meséje.<br />
<br />
1986 márciusszeterkahttp://www.blogger.com/profile/11981692693694553914noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8135037527299248939.post-17297167175772527862011-02-01T06:32:00.000-08:002016-04-01T01:18:09.582-07:00Édesapám találós kérdései<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDSoRGyhTkqLTq6OHb83hdoSH7Z3P5DykmMDvQeTWkt4h0Huqo6UvYfidwFBBfH3r631rPv34VRng-kS_ovWFaFdBApjB-XjG5-dqGdLsp37pAwchU1AaMl3W0SU1C0KT8KrEckwtnTnUj/s1600/Talalos.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="250" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDSoRGyhTkqLTq6OHb83hdoSH7Z3P5DykmMDvQeTWkt4h0Huqo6UvYfidwFBBfH3r631rPv34VRng-kS_ovWFaFdBApjB-XjG5-dqGdLsp37pAwchU1AaMl3W0SU1C0KT8KrEckwtnTnUj/s320/Talalos.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;">1. Átszaladok héthatáron</div><div style="text-align: center;">pedig nékem nincsen lábam,</div><div style="text-align: center;">de szaladni bizony tudok</div><div style="text-align: center;">hegyek alatt is átbújok.</div><div style="text-align: center;">Mi az?</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;">2. Nem selyem,de úgy van szőve</div><div style="text-align: center;">a szobába nincs megtűrve</div><div style="text-align: center;">a gazdasszony nem szereti</div><div style="text-align: center;">bosszúságot okoz neki.</div><div style="text-align: center;">Mi az?</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;">3. Kint sem vagyok,bent sem vagyok</div><div style="text-align: center;">ráncigálnak kicsik nagyok,</div><div style="text-align: center;">kopogtatják oldalamat</div><div style="text-align: center;">szerencsém,hogy sírni tudok.</div><div style="text-align: center;">Mi az?</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;">4. Vízben úszik,mégsem hal</div><div style="text-align: center;">vízbe fúlni nem akar</div><div style="text-align: center;">úszója sincs mégis halad</div><div style="text-align: center;">nyergeli a hullámokat.</div><div style="text-align: center;">Mi az?</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;">5. Két füle van,s nem hall véle</div><div style="text-align: center;">nagy hőségnek van kitéve</div><div style="text-align: center;">párát lehel ki a gyomra</div><div style="text-align: center;">kellemes tőle a konyha.</div><div style="text-align: center;">Mi az?</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;">6. Csipke van a fején körbe</div><div style="text-align: center;">hosszú lába lenn a földbe</div><div style="text-align: center;">szüntelen a napot nézi</div><div style="text-align: center;">szemeit a nap nem sérti.</div><div style="text-align: center;">Mi az?</div><div style="text-align: center;">Nagy örömömre még most is találok felderítetlen ,és olvasatlan verseket,énekeket,ami megbújt a régi papírok között.</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;">Most nem írom le a megfejtést,majd miután valaki kitalálta,vagy nem találta ki:))</div>szeterkahttp://www.blogger.com/profile/11981692693694553914noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-8135037527299248939.post-21670789508825713642009-03-20T05:41:00.000-07:002016-04-01T01:18:09.586-07:00Az erdő titkaElső fejezet<br /><br /><br /><br />Sűrű erdő szélén kis lakocska gubbaszt,<br />szegény a lakója bárki láthatja azt,<br />szalmatetős házat nem épit a gazdag,<br />s ahol legvékonyabb ott szakad a madzag.<br /><br />Vajon ki lakik ott?nézzünk be egy percre<br />nem-e útonállók,vagy zsiványoknak fészke,<br />vagy bujdosók tanyája,kiket üldöz sorsuk,<br />vagy szerelmeseknek eldugott tanyájuk?<br /><br />Valaki másnak ad hajlékot e kis lak,<br />tulajdona az egy özvegyasszonynak.<br />Kisfiával ketten élnek itt szűkösen<br />számukra a bőség olyan ismeretlen.<br /><br />Nemrég még boldogság honolt e kis tanyán,<br />mig élt a férje nem volt náluk hiány,<br />favágók voltak,semmi szégyen abba<br />becsületes munka nem szégyen az soha.<br /><br />Így éltek boldogan,s szőttek szép terveket<br />gazdagok lesznek majd,s vesznek egy szép telket,<br />lesz majd ló és szekér,s minden ami illik<br />oly gazdagok lesznek,hogy majd megirigylik.<br /><br />Történt egy szép napon,éppen fényes délben,<br />ez időtájt hagyták munkájukat félbe,<br />mondja a favágó :ide figyelj Erzsi!<br />elmegyek én mostan egyet körülnézni.<br /><br />Ebben az erdőben úgy sem jártam soha,<br />nem hiszem ,hogy ember járt volna még oda<br />a szélét ,már láttam,most megnézem közepét,<br />mit rejteget ugyan,mi a fészkes fenét.<br /><br />Ezzel kisbaltáját karjára akasztá,<br />s megindult befelé a Nagyerdő alá<br />sehol semmi ösvény,sehol semmi csapás<br />gondolta magában elvesztél itt Balázs.<br /><br /><br />Így jutott előre Balázs kinnal-bajjal,<br />mignem jött az eső,s dörgött nagy robajjal,<br />na,gondolta -még ez is ellenem szegődött,<br />s öklével a földre egyet nagyot ütött.<br /><br />Aztán leült szépen egy juharfa alá<br />megpihen,mig eláll az eső-gondolá.<br />kisbaltáját letette maga mellé szépen<br />szeme becsukódott,s elaludt csendesen.<br /><br />Amikor megébredt derengett a hajnal<br />a fűben feküdt Balázs szétterjesztett karral<br />azt sem tudta hol van,hogy került ő ide,<br />mig keze megakadt a fejsze nyelébe.<br /><br />Ettől visszanyerte öntudatát végre,<br />nyújtózkodott egyet,s megindult előre,<br />az éhségtől szegénynek korogott a gyomra,<br />na de most már nem volt olyan nehéz dolga.<br /><br />Ritkult itt az erdő,mehetett már bátran,<br />csak ne lenne sz éhség olyan rakoncátlan,<br />minél jobban kinozta-gyötörte az éhség<br />befalt volna bármit ,abban semmi kétség.<br /><br />Így haladt előre Balázs az erdőbe,<br />mignem egy gyönyörű nagy tisztásra ére,<br />éppen napkelte volt,s bántotta a szemét,<br />ellenzőnek tette a nagy kérges tenyerét.<br /><br />Alig hogy tenyerét szeme fölé tette<br />azon pillanatban vissza is ejtette,<br />amit látott Balázs nem hiszi el senki,<br />ám e látványosság sokba került neki.<br /><br />Ott állott előtte egy fényes palota<br />Hétfejű sárkánynak volt a tulajdona<br />hét kerek ablakon kidugta hét fejét,<br />s szörnyen öltögette hét nagy tüzes nyelvét.<br /><br />Ahogy a favágót meglátta a sárkány<br />nem úszta meg Balázs éppen olyan simán<br />üvöltött a sárkány,mint amikor görget*<br />kemény üvöltése megrázta a földet.<br /><br />Hát te gézengúz,hitvány fapusztitó,<br />te cudar,te aljas,te semmirevaló,<br />hogy merészelsz ide,orditott a sárkány,<br />nem tudod,te ember,hogy az én palotám?<br /><br />Erdőm pusztitottad,mind eltűrtem neked<br />pedig láttam mindent azt te elhiheted,<br />csak mert szegény voltál nem csaptam le reád,<br />de most,hogy zavartál megadod az árát.<br /><br />Fává változtatlak ,ott ahol most állasz ,<br />ott kell,hogy maradjál ,migcsak ki nem száradsz,<br />látásod meghagyom,hogy láthasd a napot,<br />de beszélni ne tudj,s ne halljad a hangot.<br /><br />Azzal intett egyet mind a hét fejével,<br />s fává változtatta Balázst szépszerével,<br />látta hogy lengedez,meghajlik a szélben,<br />de süketnek maradt egész életében.<br /><br /><br /><br />görget=dörög<br /><br /><br />. Második fejezet<br /><br />Otthon a kunyhóban nagy volt ám a bánat,<br />annyit sirt az asszony,hogy már belefáradt,<br />várta minden este hazatértét neki,<br />hogy mi történt vele nem tudta azt senki.<br /><br />Vad tépte-e széjjel,vagy villám csapott rája,<br />nem volt képes arra,hogy azt kitalálja,<br />csak azt tudta,hogy elment s nem jött vissza többé,<br />s nem ülhet a fűbe többé ura mellé.<br /><br />Most a kis tanyára beköltözött a bánat,<br />s a szegénységet hozta magával barátnak<br />Tengette életét szegény özvegyasszony<br />alig volt egy falat,mit fiának adjon.<br /><br />Telt múlt az idő ki tudja,hogy mennyi<br />már a kicsi Dani kezdett cseperedni,<br />Domokosnak hivták,de igy becézte anyja,<br />okos fiú volt ő,olyan bátor fajta.<br /><br />Volt már parittyája, s csinált fából kardot,<br />csinált szélmalmot is,amoly' körbe forgót,<br />halnyelű bicskáját meg-meg fente közbe,<br />amit a városban még az apja vette.<br /><br />Egy szép fényes reggel,mikor felkelt Dani<br />elakarta álmát anyjának mondani,<br />de meg gondolta magát,jobb ha nem szol semmit<br />úgy sem hiszi anyja,mit fecsegjen annyit.<br /><br />Azt látta álmában,hogy feküdt a fűbe<br />s szelid kis báránykák legeltek körüle,<br />szép fehérek voltak,mind a patyolat hó<br />mellette egy öreg bácsi,a kezébe mankó.<br /><br />Ahogy Domokost meglátta a fűbe<br />azon pillanatban megindult feléje.<br />A kis Dani megszeppent ,vajon mi lesz vele?<br />de a bácsi intett,hogy ne féljen tőle.<br /><br />Nem bántani akarlak,hanem jót mondani,<br />ülj fel szépen öcsém,s füleidet nyisd ki!<br />amit én most mondok örömed lesz benne,<br />de ha elhibázod akkor el vagy veszve!<br /><br />Azért mondom öcsém jól figyelj szavamra,<br />itt az erdő szélén van egy kis juharfa,<br />amolyan hajtás csak ,nem több két arasznál<br />könnyen megtalálod,nincsen szebb fa annál.<br /><br />Halvány zöld a szine s piros csikok benne,<br />s ha jól emlékezem hat,vagy hét levele,<br />vágd le azt jó tőből,de vigyázz rá nagyon,<br />hogy a levelek épen maradjanak azon.<br /><br />Elindulsz majd szépen ezen az ösvényen<br />tudom ,hogy bátor vagy ,nem ijedsz meg könnyen,<br />de nem ösvény,csak gyérség látszott ott<br />amerre a bácsi a botjával mutatott.<br /><br />Vidd magaddal szépen ezt a kicsi vesszőt,<br />s ha magad mögött hagyod azt a sűrű erdőt<br />találsz ott egy pusztát,egy szép kerek pusztát,<br />s annak közepében egy nagy fényes palotát.<br /><br />Juharfa vessződet emeld fel magasra<br />intsél hetet véle,addig ne nézz arra,<br />aztán van egy nagy fa a palota előtt<br />érintsd meg háromszor,s ne dobd el a vesszőt!<br /><br />Erre mind a kámfor úgy eltűnt a bácsi<br />szegény Domokosnak nem volt mit csinálni<br />nézett erre arra,hátra meg előre,<br />de a bárányok is elillantak véle.<br /><br /> <br /> Harmadik fejezet<br /><br />Ekkor édesanyja halkan szólott hozzá<br />megfogta a kezét s homlokon csókolá:<br />kelj fel fiam Dani! megvirradt már régen<br />feljött a meleg nap,szépen süt az égen.<br /><br />Itt van egy csésze tej,megfejtem a kakast,<br />szépen megmosakodsz ,aztá', megiszod azt<br />visszamegyek én még a kiskertbe gyomlálni<br />gyere te is aztán,foglak én ott várni!<br /><br />Megtörülte Dani két nagy barna szemét,<br />de el nem mondta volna az álmát semmiért.<br />kék vászon nadrágját felhúzta magára,<br />s megnézte megvan-e halnyelű bicskája.<br /><br />A bicskája megvolt,ott lapult zsebébe<br />a világ végére is elment volna véle,<br />megvárta,mig anyja visszamegy a kertbe,<br />aztán egyet ugrott,s kint termett egyszerre.<br /><br />Körülnézett,aztán az erdő felé tartott<br />amerre a bácsi a botjával mutatott.<br />Szinte most is látta öreg,szelid arcát,<br />amint simogatta hófehér szakállát.<br /><br />Nem tudta miért biztatta reménye,<br />de egyre ismételte:hat vagy hét levele<br />halvány zöld a vessző s piros csikok rajta,<br />furcsa juhar lehet még ez is ,gondolta.<br /><br />Na de most már mindegy,vélekedett Dani,<br />mert ha csak létezik,hát ő megkeresi,<br />megkeresi,s aztán övé lesz a világ,<br />mert az bizonyosan valami varázs ág.<br /><br />Alig lépett húszat,ahogy ezt gondolta<br />minden apró ágat megnézett ő sorba,<br />egyszer csak felkiált,ohó! megvan végre,<br />kapta a bicskáját s letérdelt melléje.<br /><br />Szakasztott olyan volt,hogy a bácsi mondta<br />piros csikok benne,s hét levél volt rajta<br />nekihúzta Dani halnyelű bicskáját,<br />s egybe lemetszette a kicsi juharfát.<br /><br />Aztán uccu neki,be az erdő közé,<br />mind mikor a szél a felhőt kergeti<br />úgy szaladt Domokos,ahogy birta lába,<br />mig csak oda nem ért a nagy kerek pusztára.<br /><br />Ott magasra emelete a juharfa vesszőt,<br />de milyen csodát látott ő ott maga előtt!<br />Ott aludt a sárkány,ki volt nyújtózkodva,<br />vagy csak tette magát,mindha aludt volna.<br /><br />Ahogy Domokos meglátta a sárkányt<br />megijedt a legény,s visszafele hátrált,<br />gondolta elillan,mig észre venné őt,<br />s szörnyen szoritotta kezébe a vesszőt.<br /><br />Nem addig van öcsém,hogy elfutunk gyáván<br />kapta fel hát fejét s orditott a sárkány,<br />megtanitlak én most kesztyűbe dudálni,<br />hegy soha többé nem fogsz elejembe állni!<br /><br />Bekaplak most rögvest,mind madár a szúnyogot<br />nem látsz többé napot,legyél abba nyugodt,<br />aztán te utánad anyád lesz a soron<br />őt is mind a kását ,úgy összemorzsolom.<br /><br />Ezzel indult felé hét tüzes nyelvével<br />azt érezte Dani,hogy az arca ég el,<br />lehunyta a szemét,hogy most vége neki,<br />s kezdett a sárkánnyal szembe ütögetni.<br /><br />S csodák csodája,hogy mi történt ekkor<br />akkora nagy csoda nem történt még sehol,<br />egymás után hullott a sárkánynak a feje<br />a juharfa vesszőnek minden ütésére.<br /><br />Éppen hatodikat ütte vona Dani,<br />erre a sárkány kezdett könyörögni:<br />egyetlen fejemet hagyd meg te jó legény<br />meglásd nem bánod meg,boldoggá teszlek én.<br /><br />Neked adok mindent,amit kiván szemed,<br />az erdőt meg palotát,s én világgá megyek,<br />nem fogsz engem látni többé soha-soha,<br />mindha a világon nem is lettem volna.<br /><br />Jól van,mondta Dani -fejedet meghagyom,<br />de egyszer s mindenkorra egyezzünk meg azon,<br />hogy amit igértél nem másitod meg azt,<br />mert ha visszajönnél fejed nélkül maradsz!<br /><br />Most már Dani felé billent a serpenyő<br />fegyver volt kezébe,a juharfa vessző,<br />mind egy hadvezér ki megnyerte a csatát,<br />úgy mondta a sárkánynak az utolsó szavát.<br /><br />Na most kelj fel! s hordd el magad innen,<br />mig az egy fejed is a hejéről lebillen.<br />Menj amerre akarsz,sarkad legyen erre,<br />mire a sárkány felröppent egyszerre.<br /><br />Úgy repült a légbe,mind egy csúnya felhő<br />úgy zúgott az erdő,mind mikor vihar jő,<br />lógott a hat feje,mind hat ázott kéve<br />szerencséje volt,hogy megszabadult élve.<br /><br />Na gondolta Dani,ezt elvégeztem szépen<br />s megindult előre a vesszővel kezében,<br />éppen akkor haladt le a nap a fák hegyére,<br />mikor Domokos a palotához ére.<br /><br />Nyiva-tárva volt minden ajtó,ablak<br />úgy sétált be Dani,mind valami lovag<br />megnézte sorba minden zege-zugát<br />nem látott még soha ekkora nagy csodát.<br /><br />Szinarany volt minden bent a palotába,<br />s volt legalább ötven,ha nem több szobája<br />mindenikbe drága szőnyegek teritve,<br />majdhogynem elment Daninak az esze.<br /><br />Mikor ki jött onnan majdnem alkonyodott,<br />gondolta jobb lesz,ha hazafelé fogok,<br />megindult jó bátran amerről idejött,<br />de nagy siettébe egy fának ütközött.<br /><br />Akkor jut eszébe,hogy mit mondott a bácsi,<br />hogy annak a fának mit is kell csinálni?<br />Lehúzta a törzsén háromszor a vesszőt,<br />s apját látta Dani élve maga előtt.<br /><br />Nem is kell hogy mondjam ,milyen öröm volt ott,<br />mind a kettőjüknek szive hogy dobogott,<br />ölelték,csókolták egymást szakadatlan<br />mit is csinálna mást,kinek öröme van.<br /><br />Így tértek vissza a kunyhóba ketten<br />ott állott az asszony a ház előtt éppen,<br />ahogy meglátta az urát a fiával jönni<br />majd a szive szakadt meg örömébe neki.<br /><br />Nagy volt a boldogság,nem is kell hogy mondjam<br />nincs is szükség arra,hogy szavam szaporitsam,<br />hanem még csak annyit mondanék el róluk,<br />ott hagyták a kunyhót,az volt első dolguk.<br /><br />Beköltöztek rögvest a nagy palotába,<br />gazdagok lettek most már igazába,<br />vettek hintós kocsit,s sok fényes szerszámot<br />az övék lett ott minden ,amig a szem látott.<br /><br />Így éltek boldogan,ki tudja,hogy meddig?<br />a gazdagok élhetnek amig nekik tetszik,<br />talán most is élnek,s ott a pusztán laknak,<br />hogyha az örömtől eddig meg nem haltak.<br /><br /><br />1985 júniusszeterkahttp://www.blogger.com/profile/11981692693694553914noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8135037527299248939.post-41560686345874633422009-03-05T05:33:00.000-08:002016-04-01T01:18:09.596-07:00Rózsi néni tyúkjaRózsi néni sárga tyúkja<br />kapirgál az istenadta,<br />keresi a gilisztákat,<br />hogyha kapna kettőt-hármat.<br /><br />Saját magát el kell tartsa,<br />ezt kell tegye már régóta,<br />Rózsi néni nem ad enni,<br />csak a tojást követeli.<br /><br />Vajon ez igy meddig mehet?<br />gilisztát sem kap eleget<br />búza szemet nem is látott,<br />hogy megismerte a világot.<br /><br />Rózsi néni minden reggel<br />kinálgatja jó friss vizzel,<br />de a viznek semmi ize,<br />csak megnő a begye tőle.<br /><br />A sárga tyúk megsokallja,<br />még a tyúknak is van haragja,<br />haragjába nagyot kerrent,<br />hogy ő bizony nem toj többet.<br /><br />Attól fogva Rózsi néni,<br />a tojást csak keresgéli,<br />de egy tojást sem kap soha,<br />s hogy hiányzik a rántotta.<br /><br />Gondolkozik,hogy mit tegyen<br />segiteni kéne ezen,<br />hogy a tojást megizlelje,<br />hát valamit tenni kéne.<br /><br />Ha megveri rosszabb sokkal,<br />nem igy tesz a sárga tyúkkal,<br />megpróbálja békés úton,<br />haragszol még kicsi tyúkom?<br /><br />S megegyeznek szépen ketten,<br />hisz jól tudják mi az illem.<br />Rózsi néni meg igéri,<br />rizzsel fogja megetetni.<br /><br />Amit igért meg is tette,<br />másnap reggel megetette,<br />rizset adott egy marékkal,<br />s megbékült a sárga tyúkkal.<br /><br />Ettől kezdve minden reggel<br />megeteti száraz rizzsel<br />a tyúk pedig hálából<br />mindennap egy szép tojást toj.<br /><br />'89 júliusszeterkahttp://www.blogger.com/profile/11981692693694553914noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8135037527299248939.post-28448834193224634632009-02-25T07:28:00.000-08:002016-04-01T01:18:09.589-07:00A poruljárt cicaEgyszer egy kiscica mit gondolt magában,<br />be kellene jusson az éléskamrába,<br />pedig kár volt szegény eképp vélekedjék,<br />mert a tányérjában mindig volt eleség.<br /><br />De a rosszféleség nem hagyta nyugodni,<br />s azon törte fejét,hogy tudna bejutni,<br />várt a pillanatra huncutkáson lesve,<br />mig valaki ráteszi kezét a kilincsre.<br /><br />Hogy mit fog ott tenni világos volt minden,<br />szalonna meg kolbász ott függnek a szegen,<br />tejfölös köcsögök lerakva sorjába,<br />de jó lesz majd nekem,gondolta magába.<br /><br />Már a kolbász szaga orrát csiklandozta,<br />hogy majd kudarcot vall nem gondolt ő arra,<br />pedig maga alá ásott szakadékot,<br />hogy mi fog történni mindjárt megtudjátok.<br /><br />Már-már azt gondolta nem jön senki erre,<br />s lám a háziasszony jön egyszer sietve,<br />jött,hogy tejfölt vigyen,készül a vacsora,<br />mindjárt kell,hogy jöjjön munkából az ura.<br /><br />Megnyitja az ajtót nem nézett semerre,<br />s a mi cirmos cicánk besurrant mellette,<br />nem számolta bele az álnok tervébe,<br />hogy az egérfogó oda van letéve.<br /><br />Mivel cirmos népnek nincs ott engedélye,<br />pajkos kis egerek táncolnak kedvükre,<br />csapdába ugrani egynek sem volt kedve,<br />s igy a kis cirmosnak ez lett a vesztére.<br /><br />Mint ahogy már mondtam az ajtón beugrott,<br />egyik lábával a csapdába hágott,<br />mi tűrés tagadás megfogta a lábát,<br />átkozta is szörnyen a saját vakságát.<br /><br />Ez még igy csak hagyján ,hanem jön a nagyja,<br />megfordul az asszony,s a seprűt ragadja,<br />száll a seprűnyele a cirmos hátára,<br />nem lesz többé kedve füstölt szalonnára.<br /><br />1969 január 9szeterkahttp://www.blogger.com/profile/11981692693694553914noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8135037527299248939.post-30647882499506321512009-02-25T04:17:00.000-08:002016-04-01T01:18:09.592-07:00Virág PistaAz én nevem Virág Pista,<br />minden könyvem rendes,tiszta,<br />füzeteim beboritva,<br />margót húzok minden lapra.<br /><br />Minden reggel alig várom,<br />hogy az óra hétre járjon,<br />sietek az iskolába,<br />de nem megyek ám hiába.<br /><br />Szorzótábla minden száma,<br />benne van a koponyámba,<br />számtan,földrajz,történelem,<br />játékszer az egész nekem.<br /><br />Iskolából hazatérve<br />könyvet veszek a kezembe<br />megtanulom a leckémet,<br />s szüleimtől munkát kérek.<br /><br />1969 márciusszeterkahttp://www.blogger.com/profile/11981692693694553914noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8135037527299248939.post-55501729340987077492009-02-25T04:06:00.000-08:002016-04-01T01:18:09.603-07:00Uborka PálUborka Pál az én nevem,<br />a könyveket nem szeretem,<br />benne a sok ákombákom<br />beteg vagyok,hogyha látom.<br /><br />Táska,füzet félnek tőlem<br />menekülnek is előlem,<br />ellenőrzőm ketté szakadt,<br />egyik fele az ágy alatt.<br /><br />De parittyám az van világi<br />a rugója belsőgumi,<br />nekihúzom a verébnek,<br />csörömpöl az ablaküveg.<br /><br />Az iskolát nem szeretem,<br />mikor lehet elkerülöm.<br />Ki van ilyen közületek?<br />Rólam példát ne vegyetek!<br /><br />1968 februárszeterkahttp://www.blogger.com/profile/11981692693694553914noreply@blogger.com0