A poruljárt cica

Egyszer egy kiscica mit gondolt magában,
be kellene jusson az éléskamrába,
pedig kár volt szegény eképp vélekedjék,
mert a tányérjában mindig volt eleség.

De a rosszféleség nem hagyta nyugodni,
s azon törte fejét,hogy tudna bejutni,
várt a pillanatra huncutkáson lesve,
mig valaki ráteszi kezét a kilincsre.

Hogy mit fog ott tenni világos volt minden,
szalonna meg kolbász ott függnek a szegen,
tejfölös köcsögök lerakva sorjába,
de jó lesz majd nekem,gondolta magába.

Már a kolbász szaga orrát csiklandozta,
hogy majd kudarcot vall nem gondolt ő arra,
pedig maga alá ásott szakadékot,
hogy mi fog történni mindjárt megtudjátok.

Már-már azt gondolta nem jön senki erre,
s lám a háziasszony jön egyszer sietve,
jött,hogy tejfölt vigyen,készül a vacsora,
mindjárt kell,hogy jöjjön munkából az ura.

Megnyitja az ajtót nem nézett semerre,
s a mi cirmos cicánk besurrant mellette,
nem számolta bele az álnok tervébe,
hogy az egérfogó oda van letéve.

Mivel cirmos népnek nincs ott engedélye,
pajkos kis egerek táncolnak kedvükre,
csapdába ugrani egynek sem volt kedve,
s igy a kis cirmosnak ez lett a vesztére.

Mint ahogy már mondtam az ajtón beugrott,
egyik lábával a csapdába hágott,
mi tűrés tagadás megfogta a lábát,
átkozta is szörnyen a saját vakságát.

Ez még igy csak hagyján ,hanem jön a nagyja,
megfordul az asszony,s a seprűt ragadja,
száll a seprűnyele a cirmos hátára,
nem lesz többé kedve füstölt szalonnára.

1969 január 9

Virág Pista

Az én nevem Virág Pista,
minden könyvem rendes,tiszta,
füzeteim beboritva,
margót húzok minden lapra.

Minden reggel alig várom,
hogy az óra hétre járjon,
sietek az iskolába,
de nem megyek ám hiába.

Szorzótábla minden száma,
benne van a koponyámba,
számtan,földrajz,történelem,
játékszer az egész nekem.

Iskolából hazatérve
könyvet veszek a kezembe
megtanulom a leckémet,
s szüleimtől munkát kérek.

1969 március

Uborka Pál

Uborka Pál az én nevem,
a könyveket nem szeretem,
benne a sok ákombákom
beteg vagyok,hogyha látom.

Táska,füzet félnek tőlem
menekülnek is előlem,
ellenőrzőm ketté szakadt,
egyik fele az ágy alatt.

De parittyám az van világi
a rugója belsőgumi,
nekihúzom a verébnek,
csörömpöl az ablaküveg.

Az iskolát nem szeretem,
mikor lehet elkerülöm.
Ki van ilyen közületek?
Rólam példát ne vegyetek!

1968 február